1971. augusztus 17-én születtem Gyöngyösön. A középiskolát is ott végeztem. Görgényi László a szakmai elméletet az iskolában, Kuti János pedig a gyakorlati ismereteket a mátrafüredi Avar Szállóban adta át nekem. Kíváncsi és játékos alkat voltam és vagyok. A főzés, a szakács szakma nem volt jelen a családunkban, senki sem művelte. Magam sem tudom, hogy miért ezt választottam annak idején. Talán a kíváncsiság és az a fajta játékosság terelt akaratlanul ebbe az irányba, ami nélkül nem lehet jól művelni és tovább fejleszteni ezt a szakmát.
Életem fordulópontja 1993 volt, amikor is Rómában, a Magyar Köztársaság Nagykövetségén kezdtem el dolgozni. 22 éves voltam akkor! Fiatal, tettre kész, kíváncsi és befogadó voltam. Olaszország valóban a föld egyik legsokoldalúbb része, fantasztikus emberi és történelmi értékekkel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy közel 10 éven keresztül szívhattam magamba a kultúrájukat, mentalitásukat, életmódjukat és gasztronómiájukat. Ez alatt az időszak alatt, számos köztársasági elnöknek, miniszterelnöknek, miniszternek, állami vezetőknek és híres személyeknek volt szerencsém elkészíteni az ünnepi menüjét a protokolláris események alkalmával.
2002-ben az olaszországi kulturális évad alkalmával, az olasz állami televízióban, a RAI1 televízióban ismertettem meg a nézőket pár magyaros fogással.
Ebben az időszakban nyújtott teljesítményemet államtitkári dicsérettel ismerték el.
Ez az időszak rengeteg tanulással, utazással, és főzéssel járt. Bologna, Firenze, Málta, Milánó mind olyan helyszínek, ahol bemutathattam a magyar gasztronómiát a nagykövetségen kívül is. 1998-1999-ben, két kiküldetésem között, az első osztályú, budai Monarchia Étteremben dolgoztam.
2003-ban tértem haza a „Római vakációmról”. Nyilván mindennek oka van és ha megdolgozunk érte, akkor szerencsénk is lesz. Nekem ez a Gundel éttermet jelentette, amely nemzetközi viszonylatban is méltán ismert és elismert étterem volt. Itt Kalla Kálmán, a szakma talán legnagyobb hazai alakja keze alatt dolgozhattam.
A 2004-es év megint egy szerencsés fordulópontot hozott az életemben. Ekkor indult a Tv Paprika nevű gasztronómiai csatorna. Sikeresen átjutva a válogatón, az év végére elkészült az első televíziós műsorom. Ezt az évek alatt még legalább még egy tucat követte. „Formabontó malacbontó, Irodalmi barangolás a gasztronómiában, Bortúra késsel-villával, Piaci capriccio, hogy csak párat említsek.
Érdekes, de nem meglepő módon, sok más pozitív hatás mellett, ez az időszak is rengeteg tudást eredményezett a számomra. Vallom, hogy csak úgy tudunk valaminek a haszonélvezői lenni, ha közben teszünk érte és fejlődünk is általa.
2009 elején megnyitottuk Óbudán a Pastrami éttermet azzal a közösséggel, akikkel 2004. óta együtt dolgoztunk a televíziós csatornánál. Szép és lélekemelő munka volt a semmiből éttermet teremteni, magunkat ebben a szerepben is megméretni, megmutatni. És persze, megint csak sokat tanulni?
A televíziós csatornánál illetve az étteremben eltöltött évek alatt szoros baráti kapcsolat alakult ki Jenei Tomi és köztem. Gondolkodásunkban és habitusunkban különbözünk, ám kiválóan megértjük egymást emberileg és szakmailag is. Barátságunknak egyszerű oka van, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, melyet közös cégünkben végzett munkánk is bizonyít.
A szoros szakmai életem mellett persze jut idő másra is. Munkámat, elhivatottságomat máshol is igyekszem kamatoztatni.
Tiszteletbeli tagjának választott a gyöngyösi Gloria Sublimis Borlovagrend. A „Mátra hírnöke”-ként részt veszek a Mátra Jövője Turisztikai Egyesület munkájában.
Elvégeztem az olaszországi, Bolognában található A.L.M.A. Szakiskola két szakácstanfolyamát (Jó pap is holtig tanul.).
A Portside, Pastrami és a Forgó étterem konyhafőnökeként dolgoztam évekig, de magánséfként is van lehetőségem bemutatni főzőtudományomat.
Rendszeresen dolgoztam, dolgozom együtt több multinacionális céggel (Heineken Hungária Sörgyárak Rt, Novartis, Tesco)
Két Guinness rekord felállítása fűződik a nevemhez: a „legnagyobb lecsó”, és a „legnagyobb forralt bor” elkészítése.
Számos borversenyen vettem részt mint borbíráló, és több gasztronómia versenyen zsűriztem, vagy elnököltem az évek során.
Az én felfogásom szerint ebben a szakmában nem egymás ellen kell versenyeznünk, hanem magunkat adva, egymás mellett haladni gasztronómiánk megújításán és szélesebb körben való elismertetésén.
